Zsoltárok 122

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

Ko e Hiva ʻa Tevita maʻae ʻalu hake. Naʻaku fiefia ʻi heʻenau pehē mai kiate au, “Ke tau ō ki he fale ʻo Sihova.”

2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

‌ʻE tuʻu homau vaʻe ki lotoʻā ʻi ho ngaahi matapā, ʻE Selūsalema.

3 Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

Kuo langa ʻa Selūsalema ʻo hangē ko e kolo ʻoku māʻopoʻopo:

4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

‌ʻAia ʻoku ʻalu hake ki ai ʻae ngaahi faʻahinga, ʻae ngaahi faʻahinga ʻo Sihova, ki he fakamoʻoni ʻa ʻIsileli, ke ʻatu ʻae fakafetaʻi ki he huafa ʻo Sihova.

5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

He ʻoku fokotuʻu ʻi ai ʻae ngaahi nofoʻa ʻoe fakamaau, ko e ngaahi nofoʻa ʻoe fale ʻo Tevita.

6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Mou hūfia ke melino ʻa Selūsalema: “ʻE monūʻia ʻakinautolu ʻoku nau ʻofa kiate koe.

7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Ke ʻai ʻae melino ʻi ho ngaahi lotoʻā maka, mo e monūʻia ʻi ho ngaahi fale fakaʻeiʻeiki.”

8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

Pea koeʻuhi ko hoku ngaahi kāinga mo hoku ngaahi kaumeʻa, te u lea ni, “Ke ʻiate koe ʻae melino.”

9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

Koeʻuhi ko e fale ʻo Sihova ko hotau ʻOtua, te u kumi ke ke lelei ai.