Zsoltárok 122

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

En vallfartssång; av David. Jag gladdes, när man sade till mig: "Vi skola gå till HERRENS hus."

2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

Våra fötter fingo träda in i dina portar, Jerusalem,

3 Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

Jerusalem, du nyuppbyggda stad, där hus sluter sig väl till hus,

4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

dit stammarna draga upp, HERRENS stammar, efter lagen för Israel, till att prisa HERRENS namn.

5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

Ty där äro ställda domarstolar, stolar för Davids hus.

6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Önsken Jerusalem frid; ja, dem gånge väl, som älska dig.

7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Frid vare inom dina murar, välgång i dina palats!

8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

För mina bröders och vänners skull vill jag tillsäga dig frid.

9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

För HERRENS, vår Guds, hus' skull vill jag söka din välfärd.