Zsoltárok 122

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

En visa Davids i högre choren. Jag glädes i det mig sagdt är, att vi skole gå in uti Herrans hus;

2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

Och att våre fötter skola stå i dinom portom, Jerusalem.

3 Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

Jerusalem är bygdt, att det skall vara en stad, der man tillsammankomma skall;

4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

Dit slägterna uppgå skola, nämliga Herrans slägter, till att predika Israels folke, till att tacka Herrans Namne.

5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

Ty der äro satte stolar till doms, Davids hus stolar.

6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Önsker Jerusalem lycko; dem gånge väl, som dig älska.

7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Frid vare innan dina murar, och lycka i dina palats.

8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

För mina bröders och fränders skull vill jag dig frid önska.

9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

För Herrans vår Guds hus skull vill jag ditt bästa söka.