Zsoltárok 122

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

Ein song til høgtidsferderne; av David. Glad vart eg då dei sagde til meg: «Me vil ganga til Herrens hus.»

2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

Våre føter fekk standa i dine portar, Jerusalem.

3 Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

Jerusalem, du velbygde by, ein by som heng vel i hop.

4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

Der ætterne fer upp, Herrens ætter, etter Israels lov, til å prisa Herrens namn.

5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

For der er stolar sette til domstolar for Davids hus.

6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Bed um fred for Jerusalem! det gange deim vel som elskar deg!

7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Fred vere innanfor dine murar og ro i dine salar!

8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

For mine brør og vener skuld vil eg segja: «Fred vere i deg!»

9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

For Herrens, vår Guds, hus skuld vil eg søkja det som er godt for deg.