Zsoltárok 122

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

Canticum graduum. Laetatus sum in his, quae dicta sunt mihi: In domum Domini ibimus.

2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

Stantes erant pedes nostri, in atriis tuis Ierusalem.

3 Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

Ierusalem, quae aedificatur ut civitas: cuius participatio eius in idipsum.

4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

Illuc enim ascenderunt tribus, tribus Domini: testimonium Israel ad confitendum nomini Domini.

5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

Quia illic sederunt sedes in iudicio, sedes super domum David.

6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Rogate quae ad pacem sunt Ierusalem: et abundantia diligentibus te.

7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Fiat pax in virtute tua: et abundantia in turribus tuis.

8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

Propter fratres meos, et proximos meos, loquebar pacem de te:

9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

Propter domum Domini Dei nostri, quaesivi bona tibi.