Zsoltárok 122

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

Vahe'mo'za nagrikura hu'za, enketa Ra Anumzamofo mono nontegama vanune hu'za nehazage'na, tusiza hu'na musena nehue.

2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

Hagi menina Jerusalemia rankafaraminteti ufreta kumapina oti'none.

3 Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

Jerusalemi rankumapima me'nea nontamina magopi magopi hu'za eri hankaveti'za ki'nazageno, kuma'mo'a hankavetino knare huno me'ne.

4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

Ra Anumzamofo vahe Israeli vahe'mo'za trakemo'ma hihoma huno hu'nea kante ante'za, nagate nofite hu'za anantega mareri'za Ra Anumzamofona susu hunente'za, agi ome ahentesga nehaze.

5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

Hagi mani'neza keagama refko'ma nehaza tratami anantera me'ne. Ana tratamintera Deviti naga'mo'za kinima mani'za esaza kini tratami me'ne.

6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Rimpa fruma huno manizankura Jerusalemi rankumakura nunamu hunteho. Jerusalemi kuma'ma avesi nentaza vahe'mo'za makazampina knare hu'za hage'za marerigahaze!

7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Jerusalemi kuma'moka kuma keginamofo agu'afina arimpa fru huno mani avu'ava zamo megahie. Ana nehanigeno kini vahe'mofo nontamimpina hazenkea omanesige'za knare hu'za manigahaze.

8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

Nagrira nafu nagna'zane, rone'nimo'zanema Jerusalemi kumapima mani'naza nagaku nagesa nentahi'na, Jerusalemi kumapina hara omena arimpa fru'za mesanie hu'na nehue.

9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

Ra Anumzana tagri Anumzamofo mono noma me'nea zanku nagesa nentahi'na, Jerusalemi kuma'mokagura nunamuna nehanugenka maka zampina knare hunka hagenka marerigahane.