Zsoltárok 122

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

Canto dei pellegrinaggi. Di Davide. Io mi sono rallegrato quando m’han detto: Andiamo alla casa dell’Eterno.

2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

I nostri passi si son fermati entro le tue porte, o Gerusalemme;

3 Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

Gerusalemme, che sei edificata, come una città ben compatta,

4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

dove salgono le tribù, le tribù dell’Eterno, secondo l’ingiunzione fattane ad Israele, per celebrare il nome dell’Eterno.

5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

Perché quivi sono posti i troni per il giudizio, i troni della casa di Davide.

6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Pregate per la pace di Gerusalemme! Prosperino quelli che t’amano!

7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Pace sia entro i tuoi bastioni, e tranquillità nei tuoi palazzi!

8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

Per amore dei miei fratelli e dei miei amici, io dirò adesso: Sia pace in te!

9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

Per amore della casa dell’Eterno, dell’Iddio nostro, io procaccerò il tuo bene.