Zsoltárok 122

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

Naragsakanak idi kinunada kaniak, “Mapantayo iti balay ni Yahweh.”

2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

Agtaktakder dagiti sakami iti uneg dagiti ruanganmo, O Jerusalem.

3 Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

Naibangon ti Jerusalem a kas iti siudad a sangsangkamaysa a nagi-innasideg.

4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

Simmang-at dagiti tribu sadiay, dagiti tribu ni Yahweh, a kas linteg iti Israel nga agyaman iti nagan ni Yahweh.

5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

Nakatugaw kadagiti trono sadiay dagiti mangidadaulo, tapno mangngeddeng iti sangkabalayan ni David.

6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Ikararagyo ti kappia ti Jerusalem! Rumang-ay dagiti agayat kenka.

7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Adda koma iti kappia iti uneg dagiti padermo ken kinarang-ay iti uneg dagiti torem.

8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

Gapu kadagiti kakabsat ken kakaduak, ibagak ita, “Adda koma iti kappia iti kaunggam.”

9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

Gapu iti balay ni Yahweh a Diostayo, ikararagko iti pagimbagam.