Zsoltárok 122

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

Abụ nrigo, nke Devid. Aṅụrịrị m ọṅụ mgbe ha sị m, “Ka anyị gaa nʼụlọnsọ Onyenwe anyị.”

2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

Ụkwụ anyị eguzola ugbu a nʼọnụ ụzọ ama gị niile, gị obodo Jerusalem.

3 Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

E wuru Jerusalem dịka obodo a chịkọtara ọnụ nke ọma.

4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

Ọ bụ ebe ahụ ka ebo niile na-arịgo, bụ ebo niile nke Onyenwe anyị, ịbụku aha Onyenwe anyị abụ dịka iwu o nyere ndị Izrel si dị.

5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

Nʼebe ahụ ka ocheeze niile nke ikpe ikpe dị, bụ ocheeze niile nke ezinaụlọ Devid.

6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Kpeenụ ekpere maka udo Jerusalem: “Ka ndị niile hụrụ gị nʼanya nọọ nʼudo.

7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Ka udo dịrị nʼime mgbidi gị niile nchekwa dịrịkwa nʼime ebe nche gị niile e wusiri ike.”

8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

Nʼihi ụmụnne m na ndị enyi m, ana m ekwu okwu sị, “Udo dịrị gị.”

9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

Nʼihi ụlọ Onyenwe anyị, Chineke anyị, aga m achọ ọganihu gị.