Zsoltárok 122

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

3 Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!