Zsoltárok 122

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

«Ωιδή των Αναβαθμών, του Δαβίδ.» Ευφράνθην ότε μοι είπον, Ας υπάγωμεν εις τον οίκον του Κυρίου·

2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

Οι πόδες ημών θέλουσιν ίστασθαι εν ταις πύλαις σου, Ιερουσαλήμ·

3 Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

Ιερουσαλήμ, η ωκοδομημένη ως πόλις συνηρμοσμένη ομού.

4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

Εκεί αναβαίνουσιν αι φυλαί, αι φυλαί του Κυρίου, κατά το διατεταγμένον εις τον Ισραήλ, διά να δοξολογήσωσι το όνομα του Κυρίου.

5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

Διότι εκεί ετέθησαν θρόνοι διά κρίσιν, οι θρόνοι του οίκου του Δαβίδ.

6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Ζητείτε την ειρήνην της Ιερουσαλήμ· ας ευτυχώσιν οι αγαπώντές σε.

7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Ας ήναι ειρήνη εις τα τείχη σου, αφθονία εις τα παλάτιά σου.

8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

Ένεκεν των αδελφών μου και των πλησίον μου, θέλω λέγει τώρα, Ειρήνη εις σέ·

9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

Ένεκεν του οίκου Κυρίου του Θεού ημών, θέλω ζητεί το καλόν σου.