Zsoltárok 122

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

Ein Wallfahrtslied. Von David. Ich freue mich an denen, die zu mir sagen: Lasset uns zum Hause des HERRN gehen!

2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

Unsre Füße stehen in deinen Toren, Jerusalem!

3 Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

Jerusalem, du bist gebaut als eine Stadt, die fest in sich geschlossen ist,

4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

wohin die Stämme hinaufziehen, die Stämme des HERRN (ein Zeugnis für Israel), zu preisen den Namen des HERRN!

5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

Denn dort sind Stühle gesetzt zum Gericht, die Stühle des Hauses David.

6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Bittet für den Frieden Jerusalems! Es gehe wohl denen, die dich lieben!

7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Friede sei in deinen Mauern und Glück in deinen Palästen!

8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

Um meiner Brüder und Freunde willen sage ich: Friede sei in dir!

9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

Um des Hauses des HERRN, unsres Gottes, willen will ich dein Bestes suchen!