Zsoltárok 122

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

Ein Stufenlied von David. / Ich hab mich gefreut über die, die zu mir sagten: / "Zu Jahwes Hause wollen wir wallen."

2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

Dann standen endlich unsre Füße / In deinen Toren, Jerusalem.

3 Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

Jerusalem, du wiedererbaute, / Als eine Stadt, die eng in sich verbunden!

4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

Dorthin zogen die Stämme hinauf, / Die Stämme Jahs — / Wie es Israel vorgeschrieben —, / Um Jahwes Namen zu preisen.

5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

Dort standen einst die Stühle für die Gerichtsverhandlung, / Stühle für Davids Haus.

6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Erbittet Jerusalem Frieden! / Wohl geh es denen, die dich lieben!

7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Friede walte in deinen Mauern, / Sicherheit in deinen Palästen!

8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

Um meiner Brüder und Freunde willen / Will ich doch sagen: "Friede walte in dir!"

9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

Aus Liebe zum Hause Jahwes, unsers Gottes, / Will ich dein Bestes suchen.