Zsoltárok 122

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

Davidin veisu korkeimmassa Kuorissa. Minä iloitsen niistä, jotka minulle sanovat: että me menemme Herran huoneeseen,

2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

Ja että meidän jalkamme pitää seisoman sinun porteissas, Jerusalem.

3 Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

Jerusalem on rakennettu kaupungiksi, johon on tuleminen kokoon,

4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

Että sukukunnat astuisivat sinne ylös, Herran sukukunnat, Israelille todistukseksi, kiittämään Herran nimeä.

5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

Sillä siellä ovat istuimet rakennetut tuomittaa, Davidin huoneen istuimet.

6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Toivottakaat Jerusalemille rauhaa: he menestyköön, jotka sinua rakastavat!

7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Rauha olkoon sinun muureis sisällä, ja onni sinun huoneissas!

8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

Minun veljieni ja ystäväini tähden minä toivotan nyt sinulle rauhaa!

9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

Herran meidän Jumalamme huoneen tähden etsin minä sinun parastas.