Zsoltárok 122

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

Kanto de suprenirado. De David. Mi ekĝojis, kiam oni diris al mi: Ni iru en la domon de la Eternulo.

2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

Niaj piedoj staris en viaj pordegoj, Ho Jerusalem,

3 Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

Vi Jerusalem, konstruita kiel urbo, En kiu ĉio kuniĝis.

4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

Tien supreniris la triboj, la triboj de la Eternulo, Laŭ la moro de Izrael, Por glori la nomon de la Eternulo.

5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

Ĉar tie staris tronoj de juĝo, Tronoj de la domo de David.

6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Deziru pacon al Jerusalem; Bonan staton havu viaj amantoj.

7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Paco estu inter viaj muroj, Bonstato en viaj palacoj.

8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

Pro miaj fratoj kaj amikoj mi do diru: Paco estu al vi.

9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

Pro la domo de la Eternulo, nia Dio, Mi deziras al vi bonon.