Zsoltárok 122

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

Een lied Hammaaloth, van David. Ik verblijd mij in degenen, die tot mij zeggen: Wij zullen in het huis des HEEREN gaan.

2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

Onze voeten zijn staande in uw poorten, o Jeruzalem!

3 Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

Jeruzalem is gebouwd, als een stad, die wel samengevoegd is;

4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

Waarheen de stammen opgaan, de stammen des HEEREN, tot de getuigenis Israels, om den Naam des HEEREN te danken.

5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

Want daar zijn de stoelen des gerichts gezet, de stoelen van het huis van David.

6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Bidt om den vrede van Jeruzalem; wel moeten zij varen, die u beminnen.

7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Vrede zij in uw vesting, welvaren in uw paleizen.

8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

Om mijner broederen en mijner vrienden wil, zal ik nu spreken, vrede zij in u!

9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

Om des huizes des HEEREN, onzes Gods wil, zal ik het goede voor u zoeken.