Zsoltárok 122

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

Een bedevaartslied. Wat was ik verheugd, toen men zeide: "Wij trekken op naar Jahweh’s huis!"

2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

En nu staan onze voeten Al binnen uw poorten, Jerusalem!

3 Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

Jerusalem, als stad herbouwd, Met burgers, vast aaneen gesloten;

4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

Waar de stammen naar opgaan, De stammen van Jahweh. Daar is het Israël een wet, De Naam van Jahweh te loven;

5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

Daar staan de zetels voor het gericht, En het troongestoelte van Davids huis.

6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Jerusalem, die u liefhebben, Wensen u vrede en heil;

7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Vrede zij binnen uw muren, Heil binnen uw burchten!

8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

Om mijn broeders en vrienden Bid ik de vrede over u af;

9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

Om het huis van Jahweh, onzen God, Wil ik smeken voor uw heil!