Zsoltárok 122

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

Wer ma ji wero kadhi e hekalu. Mar Daudi. Ne amor gi joma nowachona niya, “Wadhiuru e od Jehova Nyasaye.”

2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

Tiendewa ochungʼ e dhorangeyeni, yaye Jerusalem.

3 Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

Jerusalem oger ka dala ma ji odakie machiegni motenore.

4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

Kanyo e kama ogendini idho dhiye, ogendini mag Jehova Nyasaye dhi kuno, mondo opak nying Jehova Nyasaye ka giluwo chike mane omi Israel.

5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

Kanyo ema kombe loch mag ngʼado bura nitie gin kombe loch mag jood Daudi.

6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Lamuru mondo Jerusalem obed gi kwe. Lamuru niya, “Mad joma oheri bed gi kwe.

7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Mad kwe yudre ei alworani, adier kwe mondo obedi ei ohinga mochieli.”

8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

Nikech owetena gi osiepena modak e iyi, awacho niya, “Jerusalem mondo obed gi kwe.”

9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

Nikech wach od Jehova Nyasaye ma Nyasachwa, adwaro ni idhi maber.