Zsoltárok 122

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

Sang til Festrejserne. Af David. Jeg frydede mig, da de sagde til mig: »Vi drager til HERRENS Hus!«

2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

Saa staar vore Fødder da i dine Porte, Jerusalem,

3 Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

Jerusalem bygget som Staden, hvor Folket samles;

4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

thi didop drager Stammerne, HERRENS Stammer: en Vedtægt for Israel om at prise HERRENS Navn.

5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

Thi der staar Dommersæder, Sæder for Davids Hus.

6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Bed om Jerusalems Fred! Ro finde de, der elsker dig!

7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Der raade Fred paa din Mur, Tryghed i dine Borge!

8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

For Brødres og Frænders Skyld vil jeg ønske dig Fred,

9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

for HERREN vor Guds Hus's Skyld vil jeg søge dit Bedste.