Zsoltárok 122

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

Jeg glædede mig ved dem, som sagde til mig: Vi ville gaa til Herrens Hus.

2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

Vore Fødder stode i dine Porte, Jerusalem!

3 Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

Jerusalem, du, som er bygget op som en Stad, der er tæt sammenbygget,

4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

hvorhen Stammerne droge op, Herrens Stammer efter Israels Lov, for at prise Herrens Navn.

5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

Thi der var Stole satte til Dom, Stole for Davids Hus.

6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Beder om Jerusalems Fred; Ro finde de, som elske dig.

7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Der være Fred paa din Mur, Ro i dine Paladser!

8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

For mine Brødres og mine Venners Skyld vil jeg sige: Fred være i dig!

9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

For Herrens vor Guds Hus's Skyld vil jeg søge dit Bedste.