Zsoltárok 122

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

Píseň stupňů, Davidova. Veselím se z toho, že mi říkáno bývá: Poďme do domu Hospodinova,

2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

A že se postavují nohy naše v branách tvých, ó Jeruzaléme.

3 Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

Jižtě Jeruzalém ušlechtile vystaven, a jako v město k sobě vespolek připojen.

4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

Do něhož vstupují pokolení, pokolení Hospodinova, k svědectví Izraelovu, aby oslavovali jméno Hospodinovo.

5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

Nebo tamť jsou postaveny stolice soudu, stolice domu Davidova.

6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Žádejtež pokoje Jeruzalému, řkouce: Dějž se pokojně těm, kteříž tě milují.

7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Budiž pokoj v předhradí tvém, a upokojení na palácích tvých.

8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

Pro bratří své a přátely své žádati budu pokoje tobě.

9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

Pro dům Hospodina Boha našeho budu tvého dobrého hledati.