< Zsoltárok 122 >
1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!
Píseň stupňů, Davidova. Veselím se z toho, že mi říkáno bývá: Poďme do domu Hospodinova,
2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!
A že se postavují nohy naše v branách tvých, ó Jeruzaléme.
3 Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!
Jižtě Jeruzalém ušlechtile vystaven, a jako v město k sobě vespolek připojen.
4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.
Do něhož vstupují pokolení, pokolení Hospodinova, k svědectví Izraelovu, aby oslavovali jméno Hospodinovo.
5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.
Nebo tamť jsou postaveny stolice soudu, stolice domu Davidova.
6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!
Žádejtež pokoje Jeruzalému, řkouce: Dějž se pokojně těm, kteříž tě milují.
7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.
Budiž pokoj v předhradí tvém, a upokojení na palácích tvých.
8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!
Pro bratří své a přátely své žádati budu pokoje tobě.
9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!
Pro dům Hospodina Boha našeho budu tvého dobrého hledati.