Zsoltárok 122

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

Nalipay ako sa pag-ingon nila kanako: Mangadto kita sa balay ni Jehova.

2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

Ang among mga tiil nanagtindog Sa sulod sa imong mga ganghaan, Oh Jerusalem,

3 Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

Jerusalem, ikaw natukod Ingon nga usa ka ciudad nga madasok;

4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

Didto mingtungas ang mga banay, bisan ang kabanayan ni Jehova, Alang sa usa ka tulomanon sa Israel. Sa paghatag ug mga pasalamat sa ngalan ni Jehova.

5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

Kay didto atua ang mga trono sa paghukom, Ang mga trono sa panimalay ni David.

6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Pag-ampo alang sa pakigdait sa Jerusalem: Manag-uswag (sila) nga nahigugma kanimo.

7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Ang pakigdait anaa unta sa sulod sa imong mga kuta, Ug ang kahamugaway sa sulod sa imong mga palacio.

8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

Tungod lamang sa gugma sa akong kaigsoonan ug sa akong mga kauban, Moingon ako karon: Ang pakigdait anaa sa sulod nimo.

9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

Tungod lamang sa panimalay ni Jehova nga atong Dios Magapangita ako alang sa imong kaayohan.