Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

«Yuqirigha chiqish naxshisi» Béshimgha kün chüshkende men Perwerdigargha nida qildim; U manga jawab berdi.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

I Perwerdigar, jénimni yalghan sözleydighan lewlerdin, Aldamchi tildin qutuldurghaysen.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Sanga néme bérilidu, Sanga néme qoshulushi kérek, Ey aldamchi til?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

— Palwan atqan ötkür oqlar, Archa choghliri sanga tegsun!

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Meshek diyarida musapir bolup yashighinimgha, Kédar chédirliri arisida turghinimgha halimgha way!

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Men tinchliqqa öchler arisida uzundin buyan turuwatimen;

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Men tinchliqperwermen; Biraq gep qilsam, ular urushimizla, deydu.