Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Ɔsoroforo dwom. Misu frɛ Awurade wɔ mʼahohiahia mu, na ogye me so.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

Awurade, gye me fi atoro ano, ne nnaadaa tɛkrɛma nsam.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Dɛn na ɔbɛyɛ wo, na dɛn na ɛka ho bio, wo nnaadaa tɛkrɛma?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Ɔde asraafo bɛmma a ano yɛ nnam ne nnyansramma bɛtwe wʼaso.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Nnome nka me sɛ metena Mesek, na mete Kedar ntamadan mu!

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Matena wɔn a wokyi asomdwoe mu akyɛ dodo.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Meyɛ asomdwoe nipa; nanso sɛ mekasa a, wɔde yɛ ɔko.