Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Ko e Hiva ʻae ʻalu hake. Naʻaku tangi kia Sihova ʻi heʻeku mamahi, pea naʻa ne ongoʻi au.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

‌ʻE Sihova, fakahaofi hoku laumālie mei he loungutu loi, pea mei he ʻelelo kākā.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Ko e hā ʻe ʻatu kiate koe? He ko e hā ʻe fai kiate koe, ʻa koe ko e ʻelelo kākā?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

‌ʻAe ngaahi ngahau māsila ʻae tangata mālohi, mo e ngaahi malalaʻi afi ʻoe sunipa.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

‌ʻOku ou malaʻia, ko e meʻa ʻi heʻeku ʻāunofo ʻi Meseki, koeʻuhi ko ʻeku nofo ʻi he ngaahi fale fehikitaki ʻo Keta!

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Kuo nofo ʻo fuoloa ʻa hoku laumālie fakataha mo ia ʻoku ne fehiʻa ki he melino.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

‌ʻOku ou loto ki he melino: ka ʻi heʻeku lea ʻoku nau fie tau.