Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

En vallfartssång. Jag ropar till HERREN i min nöd, och han svarar mig.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

HERRE, rädda min själ från lögnaktiga läppar, från en falsk tunga.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Varmed bliver du lönad, både nu och allt framgent, du falska tunga?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Jo, med en våldsverkares skarpa pilar och med glödande ginstkol.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Ve mig, att jag måste dväljas i Meseks land och bo ibland Kedars hyddor!

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Länge nog har min själ måst bo ibland dem som hata friden.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Jag själv håller frid, men säger jag blott ett ord, äro de redo till strid.