Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

En visa i högre choren. Jag ropar till Herran i mine nöd, och han bönhörer mig.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

Herre, fräls mina själ ifrå lögnaktiga munnar, och ifrå falska tungo.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Hvad kan den falska tungan göra dig? Och hvad kan hon uträtta?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Hon är såsom ens väldigs skarpe pilar, såsom eld i enebärsträ.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Ve mig, att jag en främling är ibland Mesech; jag måste bo ibland Kedars hyddor.

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Det varder mine själ långt att bo när dem, som friden hata.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Jag håller frid; men när jag talar, så taga de till att örliga.