Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Cántico gradual. A JEHOVÁ llamé estando en angustia, y él me respondió.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

Libra mi alma, oh Jehová, de labio mentiroso, de la lengua fraudulenta.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

¿Qué te dará, ó qué te aprovechará, oh lengua engañosa?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Agudas saetas de valiente, con brasas de enebro.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

¡Ay de mí, que peregrino en Mesech, [y] habito entre las tiendas de Kedar!

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Mucho se detiene mi alma con los que aborrecen la paz.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Yo soy pacífico: mas ellos, así que hablo, [me] hacen guerra.