Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

A Jehová llamé estando en angustia; y él me respondió.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

Jehová, escapa mi alma del labio mentiroso: de la lengua engañosa.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

¿Qué te dará a ti, o qué te añadirá la lengua engañosa?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Es como saetas de valiente agudas con brasas de enebros.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

¡Ay de mí que peregrino en Mesec: habito con las tiendas de Cedar!

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Mucho se detiene mi alma con los que aborrecen la paz.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Yo soy pacífico; y cuando hablo, ellos guerrean.