Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

V svoji tegobi sem klical h Gospodu in me je slišal.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

Osvobodi mojo dušo, oh Gospod, pred lažnivimi ustnicami in pred varljivim jezikom.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Kaj ti bo dano? Ali kaj ti bo storjeno, ti varljiv jezik?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Ostre puščice mogočnega z brinovo žerjavico.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Gorje meni, da se mudim v Mešehu, da prebivam v kedárskih šotorih!

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Moja duša je dolgo prebivala s tistim, ki sovraži mir.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Jaz sem za mir, toda ko govorim, so oni za vojno.