Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Ka Gospodu zavikah u nevolji svojoj, i usliši me.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

Gospode! izbavi dušu moju od usta lažljivijeh i od jezika lukavoga.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Šta æe ti dati i šta æe ti prinijeti jezik lukavi?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

On je kao oštre strijele u jakoga, kao ugljevlje smrekovo.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Teško meni kad sam tuðin kod Meseha, živim kod šatora Kidarskih.

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Dugo je živjela duša moja s onima koji mrze na mir.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Ja sam miran; ali kad stanem govoriti, u njih je rat.