Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Cântico dos degraus: Em minha angústia clamei ao SENHOR, e ele me respondeu.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

Ó SENHOR, livra minha alma dos lábios mentirosos, da língua enganadora.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

O que ele te dará, e o que ele fará contigo, ó língua enganadora?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Flechas afiadas de um guerreiro, com brasas de zimbro.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Ai de mim, que peregrino em Meseque, [e] habito nas tendas de Quedar!

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Minha alma morou [tempo] demais com os que odeiam a paz.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Eu sou da paz; mas quando falo, eles [entram] em guerra.