Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

En sang ved festreisene. Til Herren ropte jeg i min nød, og han svarte mig.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

Herre, fri min sjel fra en løgnaktig lebe, fra en falsk tunge!

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Hvad vil han gi dig, og hvad mere vil han gi dig, du falske tunge?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Voldsmannens skarpe piler og glør av gyvelbusken.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Ve mig, at jeg lever som fremmed iblandt Mesek, at jeg bor ved Kedars telt!

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Lenge nok har min sjel bodd hos dem som hater fred.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Jeg er bare fred, men når jeg taler, er de ferdige til krig.