Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Izaho niampoheke, le nikanjy Iehovà, vaho tinoi’e.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

O ry Iehovà, apitsoho an-tsoñin-dremborake ty fiaiko, boak’ ami’ty lela mamañahy.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Inon-ty homeañ’ azo, ino ka ty hanoeñe ama’o ty lela letra’e tia?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

ana-pale masiom-panalolahy, naho forohan’ andrabey!

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Hankàñe amako te mañialo e Mèseke añe, naho ty fimoneñako an-kiboho’ i Kedàre ao!

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Loho hatr’ela’e ty nitraofam-piaiko ami’ty kivoho’ o malaim-pilongoañeo.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Toe mpitea filongoan-draho; fa ie ivolañako, aly avao ty onjone’ iereo.