Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Oluyimba nga balinnya amadaala. Nkoowoola Mukama nga ndi mu nnaku, era n’annyanukula.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

Omponye, Ayi Mukama, emimwa egy’obulimba, n’olulimi olw’obukuusa.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Onooweebwa ki, era onookolebwa otya, ggwe olulimi olukuusa?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Onoofumitibwa n’obusaale obwogi obw’omulwanyi omuzira, n’oyokerwa ku manda ag’omuti entaseesa.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Ndabye ennaku, kubanga mbeera mu Meseki; nsula mu weema za Kedali!

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Ndudde nnyo mu bantu abakyawa eddembe.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Nze njagala mirembe, naye bwe njogera bo baagala ntalo.