Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Svētku dziesma. Es piesaucu To Kungu savās bēdās, un Viņš mani paklausa.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

Kungs, izglāb manu dvēseli no melkuļu lūpām un viltnieku mēlēm.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Ko viltīgā mēle Tev dos, jeb ko viņa Tev pieliks?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Tā ir kā varoņa asas bultas, kā degošas paegļu ogles.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Ak vai, man, ka esmu svešinieks iekš Mešeha, un ka man jādzīvo Kedara dzīvokļos.

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Par ilgu manai dvēselei dzīvot pie tiem, kas mieru ienīst.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Es turu mieru, bet tikko es runāju, tad tie ceļ ķildu.