< Zsoltárok 120 >

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.
Canticum graduum. Ad Dominum cum tribularer clamavi: et exaudivit me.
2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!
Domine libera animam meam a labiis iniquis, et a lingua dolosa.
3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!
Quid detur tibi, aut quid apponatur tibi ad linguam dolosam?
4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.
Sagittæ potentis acutæ, cum carbonibus desolatoriis.
5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!
Heu mihi, quia incolatus meus prolongatus est: habitavi cum habitantibus Cedar:
6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!
multum incola fuit anima mea.
7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.
Cum his, qui oderunt pacem, eram pacificus: cum loquebar illis, impugnabant me gratis.

< Zsoltárok 120 >