Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Cantico di Maalot IO ho gridato al Signore, quando sono stato in distretta, Ed egli mi ha risposto.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

O Signore, riscuoti l'anima mia dalle labbra bugiarde, E dalla lingua frodolente.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Che ti darà, e che ti aggiungerà La lingua frodolente?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

[Ella è simile a] saette acute, [tratte] da un uomo prode; Ovvero anche a brace di ginepro.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Ahimè! che soggiorno in Mesec, [E] dimoro presso alle tende di Chedar!

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

La mia persona è [omai] assai dimorata Con quelli che odiano la pace.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Io [sono uomo di] pace; ma, quando [ne] parlo, Essi [gridano] alla guerra.