Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.