Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Waƙar haurawa. Na yi kira ga Ubangiji cikin damuwata, ya kuwa amsa mini.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

Ka cece ni, ya Ubangiji, daga leɓuna masu ƙarya da kuma daga harsuna masu yaudara.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Me zai yi maka, me kuma ya fi, ya kai harshe mai yaudara?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Zai hukunta ku da kibiyoyi masu tsini na jarumi, tare da garwashin wuta na itacen tsintsiya.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Kaitona da nake zama a Meshek, da nake zama a ciki tentunan Kedar!

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Da daɗewa na zauna a cikin waɗanda suke ƙin salama.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Ni mutum ne mai salama; amma sa’ad da na yi magana, su sai su yi ta yaƙi.