Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Yon chanson pou monte vè tanp lan Nan gran twoub mwen an, mwen te kriye a SENYÈ a. Li te reponn mwen.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

Delivre nanm mwen, O SENYÈ, de lèv k ap bay desepsyon, de lang ki plen manti yo.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Kisa pou W ta resevwa, e kisa pou m ta fè ou, O lang mansonjè?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Flèch pwent file a gèrye yo, avèk chabon pye gayak tou limen.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Malè a mwen, paske mwen demere nan tant a Méschec, Paske mwen rete pami tant a Kédar yo!

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Nanm mwen gen demè li avèk (sila) ki rayi lapè yo pandan twòp tan.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Mwen vle lapè, men lè m pale, se lagè yo pito.