Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Ich rufe zu Jehovah in meiner Drangsal, und Er antwortet mir.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

Jehovah, errette meine Seele von der Lüge Lippe, von der Zunge des Trugs.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Was gibt dir und was tut sie dir dazu, die Zunge des Trugs.

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Die Pfeile des Helden sind geschärft an den Glühkohlen des Wacholders.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Wehe mir, daß ich in Meschech mich aufhalte, daß ich wohne bei Kedars Zelten.

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Zu viel wohnt meine Seele bei dem, der Frieden haßt.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Ich bin für Frieden; aber wenn ich rede, sind sie für Krieg.