Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Ein Wallfahrtslied. Ich rief zum HERRN in meiner Not, und er erhörte mich.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

HERR, rette meine Seele von den Lügenmäulern, von den falschen Zungen!

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Was kann dir anhaben und was noch weiter tun die falsche Zunge?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Sie ist wie scharfe Pfeile eines Starken aus glühendem Ginsterholz.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Wehe mir, daß ich in der Fremde zu Mesech weilen, daß ich bei den Zelten Kedars wohnen muß!

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Lange genug hat meine Seele bei denen gewohnt, die den Frieden hassen!

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Ich bin für den Frieden; doch wenn ich rede, so sind sie für den Krieg.