Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Ein Wallfahrtslied. Ich rief zum HERRN in meiner Not:

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

O HERR, errette mich von der Lügenlippe, von der trügerischen Zunge!

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Was wird Er dir jetzt und in Zukunft bescheren, du trügerische Zunge?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Geschärfte Kriegerpfeile samt Kohlen vom Ginsterstrauch!

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Wehe mir, daß ich als Fremdling in Mesech weile, daß ich wohne bei den Zelten von Kedar!

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Lange genug schon weile ich hier bei Leuten, die den Frieden hassen.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Ich bin ganz friedlich gestimmt, doch was ich auch rede: sie gehen auf Krieg aus.