Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Ein Lied im höhern Chor. Ich rufe zu dem HERRN in meiner Not, und er erhört mich.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

HERR, errette meine Seele von den Lügenmäulern, von den falschen Zungen.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Was kann mir die falsche Zunge tun, was kann sie ausrichten?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Sie ist wie scharfe Pfeile eines Starken, wie Feuer in Wachholdern.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Wehe mir, daß ich ein Fremdling bin unter Mesech; ich muß wohnen unter den Hütten Kedars.

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Es wird meiner Seele lang, zu wohnen bei denen, die den Frieden hassen.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Ich halte Frieden; aber wenn ich rede, so fangen sie Krieg an.