Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Ein Stufenlied. Zu Jehova rief ich in meiner Bedrängnis, und er erhörte mich.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

Jehova, errette meine Seele von der Lippe der Lüge, von der Zunge des Truges!

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Was soll man dir geben und was dir hinzufügen, du Zunge des Truges?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Scharfe Pfeile eines Gewaltigen, samt glühenden Kohlen der Ginster.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Wehe mir, daß ich weile in Mesech, daß ich wohne bei den Zelten Kedars!

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Lange hat meine Seele bei denen gewohnt, die den Frieden hassen.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Ich will nur Frieden; aber wenn ich rede, so sind sie für Krieg.