Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Cantique des pèlerinages. J'ai invoqué l'Éternel dans ma détresse, Et il m'a exaucé.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

Éternel, délivre mon âme des lèvres menteuses, De la langue perfide!

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Quelle sera ta rétribution, Quel sera ton profit, langue perfide?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

— Les flèches aiguës du guerrier, Avec les charbons ardents du genêt! —

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Malheureux que je suis, de séjourner dans Mésec, De demeurer sous les tentes de Kédar!

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Trop longtemps mon âme a demeuré Parmi ceux qui haïssent la paix.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Je veux la paix; mais, dès que j'ouvre la bouche, Ils veulent la guerre!