Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Cantique de Maaloth. J'ai crié à l'Éternel dans ma détresse, et il m'a exaucé.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

Éternel, délivre mon âme des lèvres menteuses, de la langue qui trompe!

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Que te donnera, que te rapportera la langue trompeuse?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Des flèches aiguës comme celles du guerrier, avec les charbons ardents du genêt.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Malheureux que je suis de séjourner en Méshec, de demeurer parmi les tentes de Kédar!

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Trop longtemps mon âme a demeuré avec celui qui hait la paix.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Je veux la paix; mais dès que je parle, ils sont pour la guerre.