Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Cantique des degrés. Vers l’Eternel j’ai crié dans ma détresse, et il m’a exaucé.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

Seigneur, délivre-moi des lèvres mensongères, de la langue perfide.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Quel profit te donnera-t-elle, quel avantage, cette langue perfide,

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

pareille aux flèches des guerriers, aiguisées aux charbons ardents des genêts?

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Quel malheur pour moi d’avoir séjourné à Méchec, demeuré près des tentes de Kêdar!

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Trop longtemps mon âme a vécu dans le voisinage de ceux qui haïssent la paix.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Je suis, moi, tout à la paix, et quand je la proclame, eux ne méditent que guerre.